Keresés a Bibliában

32Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. (Márk 15,21; Luk 23,26) 33És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, (Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27) 34Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. (Zsolt 69,22) 35Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. (Zsolt 22,19) 36És leülvén, ott őrzik vala őt. (Mát 14,28) 37És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. (Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19) 38Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. (Ésa 53,12) 39Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. (Zsolt 22,8) 40És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! (Mát 26,61; Ján 2,19) 41Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: (Mát 13,1.2) 42Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 43Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. (Zsolt 22,9)

KNB SZIT STL BD RUF KG


22És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. (Mát 27,33-44; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27) 23És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el. (Zsolt 69,22) 24És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon. (Zsolt 22,19) 25Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt. (Ésa 42,6;49,6) 26Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya. (Mát 27,37; Luk 23,38; Ján 19,19) 27Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől. (Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9) 28És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték. (Ésa 53,12) 29Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted; (Márk 14,58) 30Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről! 31Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani. (Zsolt 32,5; Ésa 43,25) 32A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.

KNB SZIT STL BD RUF KG


17És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak: 18A hol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust. (Luk 23,32.33) 19Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. (Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38) 20Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva. (Csel 20,34.1Kor;4,12.2Thess;3,8) 21Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok. 22Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam. (Ján 17,14.15.1Thess;3,2.6) 23A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött. (Mát 27,35; Márk 15,24; Luk 23,34) 24Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék. (Zsolt 22,19) 25A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna. (Mát 27,55.56; Márk 15,40; Luk 23,49) 26Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! (1Móz 15,13.16) 27Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány. (1Móz 15,14)

KNB SZIT STL BD RUF KG